OSZTÁLYSZÍNJÁTSZÓ FESZTIVÁL

Száll a kakukk fészkére

Száll a kakukk fészkére 

A 10.a osztály idén egy komolyabb hangvételűelőadást hozott az osztályszínjátszóra, mint tavaly, de ez sem fogott ki rajtuk. 

A Száll a kakukk fészkére előadás egy pszichiátriai osztályon játszódik, ahol szigorú szabályok szerint élnek a betegek. McMurphy (Körmendi Gergő) érkezése felkavarja a megszokott rendet, és bátorítja a többieket, hogy merjenek önállóan gondolkodni és kiállni magukért. Közte és Ratched nővér (Üveges Regina) között egyre erősebb konfliktus alakul ki, amely az egész osztály életére hatással van. 

Kövi Lucával, a darab rendezőjével beszélgettünk, hogy miként élte meg ezt az egészet, illetve pár iskolánkban tanító tanár véleményét is kikértük: 

Milyen volt rendezőként részt venni a próbákon, miben volt ez más, mint amikor szereplőként állsz a színpadon? 

• Hú, nagyon más volt. Én személyesen jobban élveztem a szereplést, mert az egész sokkal chillesebb volt és sokkal jobban átjött ez a színjátszó-hangulat. A backstage-ben beszélgetni és BlockBlastezni (szerk. ha valaki nem tudná, az egy telefonos játék) miközben éppen nem vagy a színpadon az nagyon jó (nevet), de közben így láthattam az egész darabot, mivel  tavalyit nem tudtam megnézni, mert vagy hátul voltam, vagy a színpadon. Örülök, hogy pont ezt a darabot láthattam. 

Milyen érzés volt úgy végig nézni az előadást, hogy pontosan tudtad, mire kell figyelni, mi miért fog történni? 

• Hát, van alul egy kicsi rés, a színpad és a függönyök között, és onnan tudtam nézni, ezért mindenkinek a lábait láttam, meg a közönséget (nevet) és így nagyon vicces volt az arcukat nézni. Igazából mindkét előadás eufóriaélmény volt. Jól sikerültek, mindenki tudta, mit hogyan, nem felejtették el és egyébként jobban teljesítettek, mint a próbákon, mert hajtotta őket az adrenalin. Szóval összegezve fura volt, de ezzel együtt nagyon jó . 

Tudatos döntés volt, hogy idén teljesen más hangulatú arabot választottatok? 

• Mást akartunk, mivel azt el akartuk kerülni, hogy bedobozoljuk magunkat a kedves, kissé romantikus vígjátékokat játszók közé, mint a Tisztességes Anna volt. Ezért mindenképpen legalábbis én, egy komolyat szerettem volna, szóval igen, tudatos volt. 

Melyik jelenetet próbáltátok el a legtöbbször, melyikkel küszködtetek a leginkább? 

• A hajós jelenetet konstans próbáltuk, mert először is nagyon kevés hely van, ahol mozogni tudunk, illetve az egésznek az volt a lényege, hogy a darab nyomasztó jellegét picit finomítsa, és játékosságot vigyen bele.  Az is kihívás volt, hogy egy kartonhajó mögé beférjenek öten-hatan. . Szerintem azt a jelenetet az összes próbán elröhögtük (nevet), kivéve az előadásokon. 

Felmerült bennetek, hogy túl nehéz lehet a témája egy iskolai előadáshoz? 

• Fel. Én ezt a darabot már tavaly év végén felvetettem, de akkor azt mondta Perger tanár úr (Tanár Úr?), hogy nem lehet, mert túl  érzékeny témák vannak benne. Az év elején viszont már azt mondta, hogy „hogyne!”, (nevet) de így is az öngyilkosságot teljesen ki kellett írni belőle. Felmerült bennünk, hogy így nem tudjuk majd hitelesen visszaadni, de szerintem végül sikerült. 

Mi volt a legviccesebb jelenet a próbafolyamat során? 

• Szerintem a hajós jelenet a próbái. Amikor már nyolcadjára próbáljuk azt, hogy a Ratched nővér és a két ápoló, mikor eljönnek a páciensekért ne röhögjél el magukat de rendszeresen elnevették. A végén meg már mindenki röhögött, volt egy pont, amikor már öt perce nevetett Dorka és Jázmin (Harding és Martini) a semmi után (nevet).  

Ha most újra színpadra állítanátok az előadást, változtatnál e valamin? 

• Nem. 

Volt olyan baki vagy eltérés az előadás közben, ami nem tűnt fel a közönségnek? 

• Ó, gondolkodom. Volt (bólogatva). A bulijelenetet az első előadásban kicsit másképp vittük véghez, mint terveztük, de jó volt az úgy, nem hiszem, hogy bárkinek is feltűnt volna   

Nehéz volt fegyelmezni az osztályt és rendet tartani a próbák alatt? 

• Igen (nagyon bólogat nevetve). Igen, az elején nehezebb volt, mert az elején még senki nem látta, hogy ebből mi lesz és mindenki dumált, kételkedett, nem figyelt, nem tanulta meg a szövegét. Illetve voltak ezek a nagyon hosszú hétvégi próbák, aminek a végére mindenki szétesett, magamat is beleértve, de balga módon hoztam pizzát és mindenki azt ette, a színpadon is persze, de egyébként mindenki nagyon rendes volt és a végére kezdett összeállni az egész. 

Lauf tanárnő : Nagyon régen láttam a filmet, sőt olvastam is, és nem emlékeztem rá csak nagy vonalakban, ezért jó volt újra látni. Olyan érzés volt, mintha egy fővárosi színházban láttam volna, és teljesen elfelejtettem, hogy ez egy gyerekelőadás, csak ismertem a szereplőket. Lehet az volt a probléma, hogy a kisebbek nem értették, mert néha olyanon nevettek, amin inkább sírni kellett volna. Várom az osztály következő előadását, mert az idei rendkívül jó volt, kíváncsi vagyok, hogy tudják-e überelni. 

Endrényi tanárnő: Nagyon jók voltak a gyerekek,  McMurphy zseniális volt. 

Kovács Miklós Dániel tanár úr:  

Nagyon tetszett.  A Száll a kakukk fészkére a film miatt lett híres, pont emiatt nehéz színpadra adaptálni.Hosszú mű, le kell rövidíteni és a lényegi dolgokat kell megragadni. Szerintem nagyon jól lett színpadra állítva. Látszik, hogy az osztálynak rengeteg munkája van benne.  Nekem nagyon tetszett az, hogy egyrészt sok szereplő van, de mégis  meg-meg jelentek benne az egyéni karakterek. Kifejezetten jó volt az is, hogy bár a főszereplő  konfliktusa, vagy az ő dinamikája mozgatja az egész cselekményt előre, de a különböző szereplőknek is meg volt a maga karakterisztikája és nem vesztek el egyetlen-egy ember játéka miatt, hanem nagyjából mindenki benne volt. És nagyon fontos dologról szól, szóval azt is kiemelném, hogy maga a témaválasztás meg a műválasztás releváns  napjainkban is.